Minek kell történnie, hogy a 7-es cikkely alapján felfüggesszék uniós tagságunkat?

Idén márciusban az Európai Bizottság egy egészen új, egyértelmű irányelv-rendszerrel lépett elő a jogállamiság fenntartása érdekében. Magyarország eddig azért volt képes átrapülni az EU radarja alatt, mert nem létezett egységes, félreérthetetlen álláspont arról, hogy mit is jelent a jogállamiság, a parlamenti szuverenitás, az alkotmányosság. Nem voltak mechanizmusok, amelyeket életbe lehetett léptetni azok ellen, akik a radar alatti légtérbe navigáltak. Orbánék nagyon jól kihasználták ezt a helyzetet – ez a sikerük titka. A mélyrepülésre szakosították magukat. A kiskapukon átjáró közlekedés egy hungarikum. Ezt a taktikai előnyünket fel fogja számolni Európa, ugyanúgy, ahogy leverte az Európa-szerte lóháton randalírozó seregeinket 955-ben. Oszt jó napot. Sajnos nemzeti becsületünk visszaszerzése hosszabb időbe fog telni. Sokkal jobb lenne, ha mi magyarok lépnénk, mielőtt kiutasítanak bennünket Európából.

Mi az oka a baloldali ellenzék erőtlenségének?

A baloldali pártok a múltban élnek, semmit nem tanultak a hibáikból és képtelenek megérteni, mi a modern tömegpártok szerepe. A demokratikus ellenzék vezetői, liberálisok, zöldek, baloldaliak együttesen, azt hiszik: elég, ha fellépnek egy-két budapesti tüntetésen, elég, ha bejárnak az ATV stúdiójába, a Klubrádióba, megírnak néhány újságcikket, amellyel a hatvan év felettiek két százalékát begerjesztik, elég, ha kiutaznak Washingtonba, Gáti Károly ölébe és onnan lenyomnak egy beszédet pár tucat ember előtt és meglesz a kétharmad. A magyar pártok – a Jobbik és a Fidesz kivételével – nem tanulták meg azt a leckét, hogy a tömegpártok népszerűsége nem ilyen tevékenységek által jön létre.

Mit kellene hát tenniük?

Lemenni az emberek közé és ott élni: minden választókörzetben aktívan jelen lenni, büszkén, bátran, nem pénzért, hanem önkéntes munkával, a helyi emberek problémáival törődve, megharcolva a köztiszteletért. Amíg erre képtelenek, nem lesz demokrácia Magyarországon. A civil mozgalmak pedig nem helyettesíthetik a pártokat. Ők is szerepzavarban vannak odahaza. Nem a pártok demokratikus szerepkörére kellene okádniuk, hanem megtanítani az embereket arra, milyen fontos szerepet játszanak a pártok a demokrácia működtetésében. A jogállamiság, az esélyegyenlőség, a szólásszabadság, az emberi méltóság tisztelete felett kellene őrködniük, nem a pártokra tüzelve, hanem a pártokat ösztökélve, akár nevelve. 

Kiléphet-e a baloldali ellenzék saját korábbi sikertelen kormányzásának árnyékából?

Nem tudom, hogy az ellenzéket lehet-e egyáltalán baloldalinak nevezni, vagy a Fideszt jobboldalinak. Egy nyugat-európai vagy kanadai jobboldali pártnak a haja is felállna attól az államközpontú, centralizált politikától, amit a Fidesz tanúsít. Minden párt kiléphet korábbi árnyékából. Ne felejtsük, a Fidesz is milyen utat tett meg Orbán vezetése alatt. Hasznos lenne, ha a korrupcióban korábban kompromittált politikai élősködők, az egypártrendszerben szocializálódott személyek átadnák a helyüket egy új generációnak. Nem kell mindenkinek takarodnia. De mindenkinek, Gyurcsánynak is (akit Orbán is egy kimagaslóan tehetséges embernek tartott, és magam is annak tartok) bizonyítania kell, hogy képes eleget tenni a fenti követelményeknek, nem csupán szavakban, hanem cselekedetekkel, áldozattal, alázattal. Bizonyítania kell, hogy a helyi közösségek, az elesettek, az Orbán-rendszer által megnyomorítottak védelmében dolgozik. Az ember egy tanulékony lény, jó tettekkel helyrehozhatja korábbi hibáit.

Van-e még kifutása a szélsőjobbnak Magyarországon, vagy elérte a népszerűsége plafonját?

Még jócskán van növekedési potenciája a magyar szélsőjobbnak, főleg ha a demokratikus pártokkal szemben eredményesnek tűnő megoldásokat tud kínálni az átlagemberek hétköznapi gondjaira-bajaira. Óriási szabad mezőben kaszálnak. A Fidesz a jómódúak és a saját zsebeit tömi, nem véletlen, hogy a szavazásra jogosultak 73 százaléka nem voksolt rájuk. A demokratikus ellenzék a padlón fetreng, vagy nyilatkozatokat olvas fel neves irodalmárok beszédeiből. A Jobbik, mint Mussolini, arra ügyel, hogy menetrend szerint járjanak a vonatok. Egy olyan társadalmi közegben, mint a miénk, a fasisztáknak jók az esélyei.

Megtörheti-e a kormány népszerűségét, ha hosszú távon állandósul vele szemben az utcai jelenlét?

Igen, ennek jelei már most is láthatóak. Hogy mennyire, az attól is függ, hogyan alakulnak a jövőbeli tüntetések, illetve hogyan reagál rájuk a hatalom. A magyar közvélemény általában elég törékeny, ilyen a természete. Rapszodikus nép vagyunk mi magyarok, a zenénk is ilyen: egyik pillanatban sírunk, a másikban nevetünk.

 

Kinőhet-e az utcai tüntetésekből egy új mozgalom vagy párt?

Mozgalom és párt – ez két egészen másfajta élőlény. Egy mozgalom képtelen a parlamenti demokrácia működtetésére. Ilyen nincs sehol a világon –kizárólag egyes honfitársaink fejében. Az utcai tüntetésekből kiválhatnak új mozgalmak. Akár új pártok is születhetnek, de csak azok lesznek képesek rendbe rakni e nép zilált lelkét, közéletét, demokratikus intézményrendszerét, amelyek mély társadalmi gyökerekkel rendelkeznek és a demokratikus értékrend, az emberi méltóság talapzatán működnek. A demokrácia, a gazdasági jólét felé nincs kerülőút.

 Milyen forgatókönyveket lát arra, hogy 2018 előtt távozzon a kormány?

Elképzelhető az előrehozott választás. Orbán helyében, egy megosztott és töketlen ellenzékkel szemben én ezt tenném, hogy kihúzzam 2020-ig. Miért ne? Ha Orbán elveszítené a választást egy ilyen ellenzékkel szemben, mindnyájan megérdemelnénk a káoszt, ami ezt követné. Reméljük, hogy a demokratikus pártok pár éven belül rendezik a soraikat és feltápászkodnak a szőnyegről végre. Munkához kell látniuk. Minőségi forradalmat kell végrehajtaniuk a soraikban. Azt, hogy az Orbán-kormány a második terminusát kezdi, részben a balliberális politikai pártok 2010 előtti ügyetlenségének, 2010-2014 között bizonyított alkalmatlanságának köszönhetjük. Bár tisztelem Kuncze Gábort, nem értek vele egyet abban, hogy az a káosz és borzadály, amit 2010 óta látunk odahaza, kizárólag a Fidesz számlájára írható.

Milyen esélyeit látja középtávon annak, hogy Magyarország visszaintegrálódjon az Európai Unióba politikai, kulturális és mentális értelemben is?

Rövidtávon kevés az esély erre, de lehetnek meglepetések. Ha a középtáv alatt 5-8 évet értünk, a visszatérés megvalósítható. Ez kizárólog rajtunk, magyarokon múlik, én nagyon szeretném személyesen is megélni, ezen dolgozom. Orbán arra épít, hogy az EU-s pénzekkel, orosz és kínai támogatással, további kivándorlásokkal, kényszermunkával, fosztogatással, a magyarok demokrácia iránti érzéketlenségének hátszelével ki tudja bekkelni. Nem jók az esélyeink. Ötven-ötven. De én optimista vagyok és azt mondom: Hajrá, magyarok!

Mit tud kezdeni azzal, hogy bizonyos körökben lehazaárulózzák, amiért kritikát fogalmaz meg a magyar kormányról?

Nagyokat röhögök rajtuk és ők ezt nagyon rossz néven veszik. Nem szeretik azokat, akik nem ijednek meg tőlük, és komolytalannak tartják őket. Próbálnak más szavakat használni – például az ördög szolgájaként, a bolsevik diktatúra támogatójaként, cionista zsidóként, közösségrombolóként ábrázolnak. És ez csak egy rövidített lista. De képtelenek fogást találni rajtam. Családalapító vagyok, három fiú büszke apja, mindhármat a református egyház szertartása szerint kereszteltettem meg. Teszem hozzá: születésükkor és nem egy kormányváltás után. Hivatott antikommunista, demokrata, polgárjogi aktivista vagyok. Petőfi Sándor a Göllner nevű gyalogerzed katonájaként halt hősi halált 1849-ben. Szabadgondolkodású, immáron Kanadában tevékenykedő magyar hazafi vagyok és ezt senki nem tudja elvenni tőlem.